Gyerekzsivajt hord a szél a Tamariska domb felől
Amikor madarak is laknak a dombon, náluk már csak a gyerekek hangosabbak. Csend akkor van, ha alszanak, vagy zárva az óvoda.
Lassan 90 éve így van ez a dombon. Három emberöltő, vagy egy kicsit több is. Hiszen van, akinek már az unokája, dédunokája jár ide. Egy idős nagypapától hallottam, hogy amikor ő volt itt óvodás, reggel a vezető óvónéni érkezett legkorábban, hogy befűtsön a kályhába, meleg legyen, mire jönnek a gyerekek. Kis táskákban hozták magukkal az uzsonnát. A délutáni csendes pihenőhöz nem voltak ágyak, az asztalra borulva aludtak. Álmosak is voltak, mert korán keltek. Sokan már reggel hat óra előtt megérkeztek, mert amikor megszólalt a gyári duda, szüleik már munkába álltak. A sok, régi, szép emlék ma már történelem.
Amikor én elkezdtem itt dolgozni, hatalmas volt a túljelentkezés. Közel 100 gyermek járt a három csoportba. Volt olyan nevelési év, hogy a csoportom létszáma elérte a 36 főt is. Akinek otthon volt az anyukája, vagy a nagymamája, esélye sem volt bejutni az óvodába. Ma már ez is megváltozott. Sőt! Kötelező az óvodába járás!
Mekkora izgalom és várakozás előzi meg, mielőtt a kicsik óvodába jönnek és mekkora szomorúság, amikor elbúcsúznak az óvodától, mert iskolába mennek. De hát ez a világ rendje!
„Bölcsődésből óvodás lesz
Óvodásból iskolás.
Akármilyen nagy a világ
Ez mindenütt így szokás!” …
Ha van szép és jó hely egy gyermek számára, az a Fenyves óvoda. Távol a főúttól, egészséges környezetben, csodás kilátással a környékre, Csepel legmagasabb pontján, ahol a kerületben a legtisztább a levegő. Nem véletlen, hogy a kezdetektől mindig gyermekek népesítették be ezt a helyet.
Előfordult, hogy lecsökkent a gyermeklétszám, s ezért átmenetileg szünetelt egy csoport. De egy év múlva újra megnyílhatott, a sok jelentkező miatt. Amikor pedig kiürült a gondnoki lakás, azt is csoportszobává kellett alakítani, olyan sokan szerettek volna a Fenyves óvodába járni. Népszerűsége azóta is töretlen.
A Tamariska dombot az országban botanikai rezervátumként tartják számon. Több, mint 150 növény- és több, mint 100 állatfaj él itt, köztük számtalan védett faj is.
Az óvodások napi kapcsolatban vannak a természetvédelmi területtel. Folyamatos megfigyeléseket végeznek, terepi foglalkozásokon vesznek részt. Figyelik a madarakat, gondozzák a kihelyezett madáretetőket, ismerkednek a domb élővilágával.
Boldogan és önfeledten játszanak a dombon, „ahol homok hátán pók szalad, baglyocska hunyorog, árvalányhaj lengedez, integet a pásztortáska, s arra ugrál a zöld sáska”. Mindeközben magukba szippantják a természet szeretetét, védelmének fontosságát.
Néhány éve, az egyik jubileumi ünnepségen, a gyerekek hársfacsemetét ültettek a polgármesterrel, az óvoda kertjében. A fa azóta is szépen növekszik, terebélyesedik. Azt tartják, aki fát ültet, életet ad. Aki életet ad, jövőt teremt. Ha elültetünk egy fát, a jövő nemzedékére gondolunk, hiszen annak eredményét ők fogják élvezni. Reméljük, még sokáig.
Gyerekzsivajt hord a szél a Tamariska domb felől…
