SNI a Fenyvesben
Fekete Szilvia vagyok. Egy lassan 6 éves, csodaszép, kedves és aranyos, de kicsit különleges kisfiú anyukája. Utóbbira muszáj gyártani egy mozaik szót. Szóval a kisfiam SNI.
Szeptemberben kerültünk a Fenyves óvodába.
Az előző intézményből el szerettem volna hozni kisfiam. Hosszasan gondolkodtam mivel tenném a legjobbat számára. Úgy éreztem nehezen értik meg őt és talán a számára szükségesnél kevesebb figyelmet, szeretet kap. Így hát jöttünk az ismeretlenbe… Új hely, új emberek, új szabályok. Nem titkolom, hogy féltem. Féltem én is és félt kisfiam is az ismeretlentől. Hiszen korábbi helyét már megszokta. Senkinek sem könnyű egy új helyre beilleszkedni, de számára különösen nehéz. Ő talán ebben is egy picit különlegesebb.
Később aztán a félelmeink lassan kezdtek szerte foszlani. Azt tapasztaltam, hogy az itteni óvónénik nem papír szerint könyvelik el olyannak amilyen, hanem szeretnék megérteni gyermekemet. Mit-miért csinál, hogyan gondolkodik. Szeretettel fogadták őt az óvodai dolgozók, a gyerekek és a szülőtársak is. Óriási türelemmel álltak hozzánk a Fenyves óvodában, amiért nagyon hálás vagyok! Külön szeretném kiemelni óvónénink szerepét a kisfiam óvodai életében! Rengeteg munkája van abban, hogy pár hónap alatt elérte: a gyermekem immáron örömmel jár óvodába minden reggel!
Hálás vagyok, hogy egy ilyen befogadó közösséghez tartozhatunk! A pedagógusok és az óvodai dolgozók nem csak a kisfiammal foglalkoznak, hanem velem is! Minden napra jut egy pár pozitív szó, visszajelzés, bíztatás!
Öt hónap alatt olyan változáson ment keresztül kisfiam, ami a környezete számára is feltűnő! Sokan látják mekkora utat tett meg, honnan-hová jutott el kisfiam! Ezért is szeretném, ha a Fenyves óvoda változatlan formában működhetne tovább! Így gyermekem is tovább élhetné a felhőtlen és boldog óvodai éveket!
Hálásan köszönöm az intézmény minden dolgozójának munkáját, figyelmességét!
Egy most már boldog ovis kisfiú anyukája
