A Fenyves óvoda története

részletek Kollár Istvánné óvónő 2006-ban készült dolgozatából

Óvoda a dombtetőn

Csepel községben az óvodák létesítésére való törekvés először 1926-ban vetődött föl. Ekkor írtak ki „Hirdetmény”-t, mely eddig az első legrégibb dokumentáció az intézmény alapításáról. Az óvoda 1936-ban nyitotta meg kapuit, egy nagy homokdomb tetején. Vezetését, s a gyermekek felügyeletét akkor „Szent Vince Leányai Társulat" rend három apácája végezte. Az apácák igen egyszerű, puritán módon éltek az óvodában, ahol 100 óvodást fogadtak.

Az akkori épületben két nagy foglalkoztató volt, középen konyha és más kiszolgáló helyiségek. Az épület előtt egy üveges veranda biztosította az eső elöli menedéket, levegőzést, és itt terítettek délidőben a szegény iskolások számára is. Az óvodában, ebben az időben még helyben főztek. Az apácák az óvodában töltötték napjaikat, szűk szobában a földre helyezett fekvőhelyen aludtak éjjel. Az épület magában foglalt egy csöpp kápolnát is, ahol a nővérek a mindennapi imádságukat gyakorolták. Fő feladat a gyermekek felügyelete és valláserkölcsi nevelése volt.

1943-ban Csepel község képviselőtestülete az óvoda teljes ellátását biztosító intézkedés keretében az adminisztrációt a Lazarista Missiós Papok felekezetére bízta. Az óvodában továbbra is szerzetes nővérek foglalkoztak a gyerekekkel, mellettük dajkai segítők látták el a takarítási, élelmezési feladatokat. Az intézményben az irgalmas nővérek javították a rongybabákat, fajátékokat. Akkoriban a délutáni csendes pihenőkön (ágy hiányában) az asztalra borulva aludtak a gyerekek.

1944 május-áprilisában a kerület bombázása idején idehozták Csepel „Falu”-jából a gyerekeket, s az óvoda közvetlen közelében lévő fenyves erdőben felvert sátrakban vészelték át az ágyúzásokat és bombatámadásokat.

1948 májusában az apácáknak el kellett hagyniuk az intézményt. Állami alkalmazottak vették át az óvoda vezetését. Az intézmény Királyerdei Napközi Otthonos Óvoda címen Csepel állami óvodája lett.

Fenyves óvoda

A Lazarus rendtől átvett, államosított óvoda az 50-es évek közepéig viselte a Királyerdei Napközi Otthonos Óvoda nevet. Ezután Fővárosi Napközi Otthonos Óvoda lett, de a köztudatban, mivel fenyves erdő övezte, Fenyves utcában épült, Fenyves óvodaként vált ismertté, így ismerik a mai napig is. Az 50-es évek végén kisebb átalakításokat végeztek az épületben. Három foglalkoztatót, csoportszobát alakítottak ki, hozzá tartozó mosdó helyiségekkel. Az apácák kápolnájából gondnoki lakást csináltak. Az udvaron gyermekpancsolót készítettek, ez nyári felfrissülést hozott az apróságoknak.

Az 60-as években a gyerekek napi egyszeri étkeztetése volt biztosított, az uzsonnát kis táskában (uzsonnahordó) hozták magukkal. Szigorú napirendi pontok szabályozták a gyerekek életét. Sok időt töltöttek „asztali” játékok mellett. Érdekesség, hogy a délutáni csendes pihenő alkalmából ugyanazon a vaslábú ágyon aludtak, amit ma is használnak az óvodában.

A domboldalon levő fenyves erdő az évek során egyre növekedett, teret hódított.
Az 1967-ben kibocsátott kormányrendelet lehetővé tette, hogy a gyermekük gondozására otthon maradó dolgozó nők a gyermek 2 ½ éves, módosított rendelet szerint 3 éves koráig havi 600 Ft-os gyermekgondozási segélyt kapjanak (GYES). Ez jelentősen befolyásolta a 70-es évek gyermeklétszámát az intézményekben.

Óvoda a szocializmusban

1971-ben jelent meg „Az óvodai nevelés programja”. Az ország minden óvodájában az óvónőknek a központilag előírt szabályozás alapján kellett végezniük nevelő-oktató munkájukat, mely magán viselte az uralkodó állami ideológiát. Cél: a gyerekek fejlettségének egy szintre hozása, a nivellálás. A felügyelet ellenőrizte és számon kérte a nevelőmunkát. A program gyermek- és nevelőközpontú volt. Hangsúlyozta az egyéni bánásmód elvét.

1970-ben kezdett a Fenyves óvodában dolgozni Barna Mária és Moskola Klára, akik jelenleg is (szerk.: 2006-ban) aktívan munkálkodnak a gyermekek nevelésben, mint óvoda- ill. tagóvoda vezetők. Csodálatos környezetben adják át tapasztalataikat újabb és újabb generációk számára.

- Elmondásuk szerint a 70-es évek demográfiai robbanásának köszönhetően 36-os csoportlétszámmal működött az óvoda. Kis-középső nagy (homogén) csoportok várták a környék családi házaiból a gyerekeket. A korosztályok, egy már akkor is kényelmetlen „vándorlást” végeztek a kicsik mindig a „kisteremben” a nagyok a „nagyteremben” voltak. Ezért évenként cserélték a foglalkoztatókat. A csoportszobák játékai már igazodtak a gyermekek fejlettségi szintjéhez (ezért is cserélgették a termet). Megfelelő eszközt biztosítottak a szerep-konstruáló játékokhoz, s a gyakorló játékhoz is megtalálható volt a húzós kacsa, s csapkodó szárnyú lepke. Az óvó nénik a térd alá érő hófehér köpenyben fogadták az érkezőket.

• Az akkori óvodapedagógusok adminisztrációs munkája felért egy titkárnői állással. A napi tervezetek (nagycsoportban kettő is) a mindennapos bejegyzések a naplóba biztosították a tervszerű munkát.
• Az eszközök elkészítése, mellyel a foglalkozásokra keltették fel a figyelmet komoly kézműves felkészülést igényeltek.
• Érdekesség: ügyeletes gyermek (a kapus) szólt be a délutánonként a csoportba, ha a szülők jöttek a gyermekeikért.
• Az udvar és az óvodaépület fejlesztését ebben az időben a Csepel Vas Művek szocialista, patronáló brigádjai végezték. Fémmászókákat, mókuskereket telepítettek az udvarra, homokozókat betonoztak.
• Ekkor került sor az óvoda központi fűtésének a kiépítésére is.

Az 1989-ben megjelenő új központi dokumentum az előző tovább fejlesztett változata. Legfőbb jellemzője, hogy oldja a szigort: eltörölte a követelményszinteket. Előtérbe került az egyéni fejlődés, vegyes csoportok jöttek létre, szerveződött az integrációs nevelés, a sérült gyerekek befogadása az egészséges közé.
A kötött foglalkozások helyébe lépett a kezdeményezés. A család-óvoda kapcsolata hangsúlyos szerepet kapott.

Óvoda a rendszerváltás után

A 90-es évek társadalmi változásai, a diktatórikus uralom megszűnésével, új szabályozásra volt szükség. 1996-ban megjelent az óvodai nevelés országos alapprogramja, az ONAP keretprogram. A 80-as évek stagnálása után a 90-es évek robbanásszerű változásai, lázas munkára sarkallták az óvoda pedagógusait.
Helyi programot dolgoztak ki, de már azt megelőzően is gyökeresen megváltozott az óvoda profilja.

A homokdomb, melyre az óvoda épült (rendőrségi dombnak, majd községi dombnak hívtak) növények, madarak, rovarok sokaságának adott élőhelyet. E természeti adottság kitűnő lehetőséget teremtett arra, hogy a gyermekek a természetet megismerjék, megszeressék.

Ezt kihasználva a helyi nevelési program:
„a természeti környezet iránti érdeklődést, felelősségérzet kialakítását a testi-lelki egészségvédelmet, a természet védelmét” tűzte ki célul.
1994-ben a dombot védetté nyilvánították és az ott honos növényről Tamariska- domb névre keresztelték.
1999-ben Természetvédelmi Terület lett /32/1999 (VII. 22. Főváros Közgyűlési rendelet).
(szerk.: 2012-ben vált országos jelentőségű védett természeti területté)

Az óvodában jelenleg (szerk.: 2006-ban) működő három csoport, nap mint nap megfigyelheti a természet változását a növények- rovarok életében. A Természetvédelmi Területen sétákat, kirándulásokat szerveznek a gyerekek számára az óvónők. A domb tetején madár megfigyelő található, ahonnan a bagolylesés a legkedveltebb tevékenység tavasszal. Télen fenyőrigó énekében gyönyörködhetnek, ősszel a sünik vándorlását követhetik nyomon a gyerekek. A megfigyeléseket az újonnan vásárolt eszközök, nagyítók mikroszkóp, lepkehálók teszik izgalmassá, színessé.

1997-ben a természeti környezethez igazodva, lecserélték az udvaron levő összes fémjátékot, esztétikus farönk mászókára hintára, csúszdára. Az úszás fontos az egészség védelmében, ezért heti egy alkalommal szervezett keretek között külön busszal viszik a gyerekeket uszodába. A téli sportok közül a korcsolyázás szintén heti egyszeri alkalommal biztosított. Ebben az évben a Fenyves utcai óvoda tagóvodává vált.

1999-től tornatermet alakítottak ki, ahol szervezett foglalkozásokon sajátíthatják el a „bukfencezés tudományát” az apróságok.

Az integráció keretén belül 2000-től asztmás gyerekeket is fogadnak az óvodában, a jó levegő, az egészséges életmód gyógyító erejében bízva. A mindennapos zöldség- gyümölcsfogyasztás, a betegségek elleni küzdelem legjobb „gyógyszere”.

2000 nyarától kézműves táborral várják az alkotni vágyó gyermekeket.

2004 május 12-én a Madarak és fák napján névadó ünnepség során két tagóvoda és a Csalitos utcai bázis óvoda a Gyermekláncfű Napközi Otthonos Óvoda nevet vette fel.

Jelenleg (szerk.: 2006-ban) az óvoda 67 gyermeket fogad, három csoportban hat óvodapedagógussal, három fő dajkával. A nevelőmunkát segíti az óvoda pszichológusa és logopédusa, valamint az egyre bővülő könyvtár. A környezet szépségének megóvását kertész biztosítja.